Tegnap egy hosszú és fárasztó utazás után szerencsére egészben és mérsékelten nyűgösen, de sikerült megérkeznem New York-ba és elfoglalni a szállásomat. Igazából a szállás New Jersey-ben van, de erről majd egy másik posztban írok, mert most inkább a kiutazásnak szeretném szentelni a következő pár karaktert.

Az USA-ba nem lehet csak úgy belépni, itt "szigor" van ugyanis, így a kiutazás előtt vízumot kell intézni. Itt a saját példámat tudom csak elmondani. Nem tudom, mit kell csinálnia annak, aki három három hónapnál hosszabb időre, esetleg letelepedési szándékkal megy az országba, de aki három hónapnál rövidebb ideig akar tartózkodni, annak elég az ESTA vízumot megszereznie. Ennek az ESTA-nak a koncepcióját igazából nem is értem, mert az igénylés annyiból áll, hogy felmész a honlapjukra /ami kifejezetten gagyiul néz ki, de valószínű csak szakmai ártalom, hogy ezen fennakadok :) /, kitöltesz pár adatot, válaszolsz pár furcsa és értelmetlen kérdésre, befizetsz 14 dollárt, és pikk-pakk, már meg is kaptad az engedélyt a belépésre. Valószínű, az egész erre a 14 dollárra mehet ki... :) A kitöltendő adatok között meg kell adni többek között az útlevél adatokat, a szállásod nevét és címét, és a járatod adatait. Bár utóbbi kettő opcionális. A kérdőív része már érdekesebb: Tagja vagy-e valamilyen terrorista szervezetnek és vettél-e már részt terrorcselekményben? Igen. Van, vagy volt közöd náci csoportokhoz? Igen. Van-e olyan vállalkozásod, vagy részed olyan vállalkozásban, ami ellen csődeljárás van vagy volt folyamatban? Persze. Van-e valami mentális jellegű problémád, ami miatt mások épségét veszélyeztetve érzed? Határozottan van. Kíváncsi vagyok, hány túlságosan őszinte terrorista bukott le eddig. Persze, terrorista vagyok, és a megjegyzés rovatba még azt is beírom, hogy szeretnék egy jó kis bombát felvinni a repülőre :)

A papírmunka körülbelül ennyi  is volt az utazásig. A repjegyet a cég intézte, és ők is nyomtatták ki nekem, egy nyilatkozattal együtt, amiben rögzítették, hogy a magyarországi részlegen dolgozok, tréningre jövök az USA-ba, és vissza fogok menni, mert a "munkaköröm a tevékenységük elengedhetetlen részét képezi". Ezt valószínű véresen komolyan gondolták nem gondolták komolyan, de én azért elhiszem, hogy így van, csak még ők nem tudják :)

Budapestről elképzelhetetlenül, értelmetlenül, és emberek számára elfogadhatatlanul elég korán indult a gépem, ami reggel 8:15öt jelent. A malévos csőd miatt célszerű volt korábban kimenni a megszokottnál, de ezt az infót én nem vettem figyelembe, és 6kor érkeztem. (kösz Áron a fuvart :) ) De szerencsére nem volt semmi felfordulás, sőt minden kifejezetten zökkenőmentesen ment. Nem is igazán történt semmi említésre méltó. A londoni Heathrow hatalmas. Nem abba a terminálba érkeztünk, ahonnan a csatlakozásunk indult és így át kellett buszoznunk oda. Amikor megérkeztünk a megfelelő terminálba, nem volt olyan egyszerű a dolgunk, hogy csak elsétáltunk a kapuhoz, mert a terminál maga is akkora, hogy egy három állomásos metró szerű valami közlekedik benne. Így összesítve majdnem másfél óra volt, amíg szépen kényelmesen megtaláltuk a kaput, ahonnan ment a gépünk. Szóval az a három óra, ami a csatlakozásig rendelkezésünkre állt, így utólag nem is volt olyan sok, mert indulás előtt fél órával már indult a beszállás, és így csak 1 órát kellett várakoznunk.

Egyébként, British Airways-szel utaztam, ez volt az első alkalom, amikor nem fapadossal repültem, szóval nem sok összehasonlítási alapom van, de nekem nagyon tetszett az egész út. Annak ellenére is, hogy fennakadás nélkül csak nem sikerült teljesíteni az egész napot, és ez a légitársaság Boeing 777-esének köszönhető, amivel mi mentünk. Történt ugyanis, hogy valami probléma támadt a gép elejében lévő konyha áramellátásával, és a kaják, amik ott voltak, nem bírták volna ki az utat, ezért a pilóta nem akart elindulni addig, amíg a hibát ki nem javítják. Most komolyan, azért én ettem sokkal cifrábbat is már olyan kajánál, ami nem volt hűtőben 6 órája... :) Mirelit kajáról van szó, nem Michelin csillagos mesterkölteményekről, ezek kibírnak azért 6 órát, és frissen sem néznek ki bizalomgerjesztően :) De a hibát kijavították, a szükséges papírmunkát is elintézték, és egy órás késéssel sikerült felszállnunk. Sajnos sem Londonig, sem New York-ig nem ültem ablaknál, szóval nézelődni nem sokat tudtam. Viszont az utóbbi járaton, mivel egy sokkal komolyabb gépről és hosszabb távról van szó, volt mindenkinek egy szórakoztató apparátja, amin tudott filmet nézni, zenét hallgatni, a gép pozícióját követni és gagyi arcade játékokkal játszani :) Ezzel sikerült is elütnöm az időt. Meg menet közben volt egy ebéd, valami krumplis, barna szószos, marhahúsos főétellel, babsalátával, ilyen sós muffin szerű izével, és egy csokis, karamelles puding szerű valamivel. Az utóbbi nagyon finom volt, a többi meg tipikusan ez a mirelit, alsókategóriás valami. Megérkezés előtt nem sokkal, kaptunk szendvicset, és az utazás során folyamatosan kínálgattak üdítővel, teával, kávéval, szóval a kiszolgálásra egy szavam sem lehet.

Az USA-ba való belépésről már hallottam rémtörténeteket. Olyan sztorikat, ahol az embert rendesen kifaggatják a határon az utazása céljáról, az ott tartózkodás időtartamáról és úgy minden apró részletről, ami az eszükbe jut. Ja, és bármikor joguk van a határ előtt visszafordítani, és megtagadni a belépést. Szóval ettől a résztől egy kicsit tartottam. Még a repülőn kiosztottak egy űrlapot, amit a belépéskor kellett kitöltve átadni a határőrnek. Ezen meg kellett adni a szállás címét, a repülőjárat számát, és még pár apróságot. Ja, az érkezés célja lehet: Business vagy Holiday. Az enyém Business, jóhogy, ahogy a filmekben is látni :) A belépéssel kapcsolatos aggodalmaim szerencsére nem igazolódtak be, ami lehet részben annak az igazolásnak köszönhető, amit a cég adott /és már volt szó róla/. Ezt megmutattam, és nem is igazán kérdezősködtek. Levették az ujjlenyomataimat és lefényképeztek.

A John F. Kennedy /JFK/ reptér sem egy kisebb példány, de ebből nem tapasztaltunk semmit, mert a terminálunkból pikk-pakk kijutottunk, és már a bejáratnál találtunk magunknak egy taxist, aki hetünket elvitte egészen New Jersey-ig. A taxis kicsit bajban volt a címekkel, amiket adtunk neki, mert nem hiszem, hogy túl sok fuvarja lehet Jersey-be. Kb 10 perc volt, amíg a GPS-t pötyögte. Az út kb háromnegyed-egy óra volt, amit mi úgy éltünk meg, hogy a csúcsforgalomban araszoltunk a dugóban. Ennek ellenére a taxis szerint rendben volt a forgalom és ez még nem számít dugónak :) Az út során volt pár számomra értelmezhetetlenül bonyolult kereszteződés - amit Attila biztosan hangos sikongatásokkal értékelne :) - és kaptunk Manhattanből is egy kis pillanatképet. Nem sok rálátásunk volt eddig, de elég lenyűgözőnek tűnik. Égig érő házak, fényárban úszó massza, ami állandó mozgásban van. Már várom, hogy bejussak, és jobban körül tudjak nézni.

Szóval hazaértem kb este 8 körül, ami a biológiai órám szerint már hajnal 2nek számít. De ilyenkor tilos elaludni, ki kell bírni helyi idő szerint olyan este 10-11ig és utána aludni amíg csak belefér. Én 11ig bírtam, de már nagyon szenvedtem, mert az előző esti búcsú összeröffenés sem volt segítségemre a fennmaradásban :) Megnéztem a transformerst a tv-ben, miközben neteztem. Mondták, hogy ilyenkor az ember teljesen fitten és feltöltődve felébred hajnal 4 körül. Na ekkor nem szabad felkelni, hanem kötelező jelleggel vissza kell aludni, amíg csak lehet. Ez az ébredés nálam is bekövetkezett kb 4kor, de jó kisfiú voltam és sikerült még aludnom egy kicsit 7ig. Teljesen elégedett vagyok :)

Azt hiszem, sikerült az út fontosabb mozzanatait átadnom Nektek. A szállásról nem akarok most beszélni, arra majd körítek egy külön posztot, mert van pár érdekes dolog az apartmanban :)

Sziasztok