Kaszi menni nyugat!

Kaszab megigazította az inge gallérját, mert még mindig szokatlan volt számára ez a fajta viselet. Rápillantott a mandzsettája alól kikandikáló karórájára és nyugtázta, hogy Sallai ismét késik. Hát igen, aki megteheti, az megteheti... A Május végi nap kellemesen felmelegítette a levegöt, ezért is választotta a találkozó helyszínéül a Margit-szigetet. Igaz, hogy sok az ember, de egy eldugott padon mindig nyugalmat talál az ember.

Már régóta a szakmában van, de ennek ellenére mégis tudott újat nyújtani ez a küldetés. Söt, ez volt az egyik legélvezetesebb, amit eddig megélt. Rengeteg akció tarkította a kalandját, ami alatt egy új ember vált belöle és elhatározta, visszatér. Hiba volt abbahagynia, és ez az út kellett ahhoz, hogy erre rájöjjön.

Az elmélkedésböl az ismételten makulátlanul elegáns "S" rántotta vissza a valóságba.

 - Üdv cimbora, örülök, hogy épségben megúsztad. Hallottam, voltak necces szituációk, de mint mindig, most is számíthattunk rád. - Kezdte "S", miközben leült a padra Kaszab mellé -  Jó az inged egyébként. - Tette hozzá félig elismeröen, félig szurkálódva.

 - Tudod, hogy eddig még sosem vallottam szégyent, és ezután sem fogok. Biztosan hallottad már, de szeretném személyesen is közölni, hogy folytatom. Nem nekem való ez a láblógatás. Talán majd a következö életemben - Válaszolta "K" és elöhuzott egy A4-es sárga dossziét a táskájából. Az egyik sarkán egy hatalmas ketchup folt éktelenkedett. - Elnézést a külalakért, de az utolsó pillanatban volt egy kis fennakadás az oroszokkal, és nem sikerült tisztán elintézni. - És azzal átnyújotta az iratokat Sallainak.

 - Szép munka és a külalak miatt ne aggódj, mert tudjuk, téged ez sosem érdekelt igazán - Folytatta a szurkálódást "S". Mire befejezte, Kaszab már állt a paddal szemben.

 - Tudod a számom. Ha kellek, hívj bármikor - Biccentett "K", majd ismét megigazította a gallérját, ránézett az órájára, elköszont és elindult a parkolóban letett Mini Cooperje felé.

------------------------------------

Sallai, amint hazaért, elökapta a dossziét, kinyitotta és mohón belevetette magát a információ rengetegbe:

--- No. 4: Jalapeno Smokehouse Bacon Burger, $9.59 (Chili's Grill and Bar Restaurant, Jersey City)

Nagy várakozásokkal léptem be az étterembe, mert több forrásból is hallottam, hogy elég jó a kaja. A bejáratnál be kellett jelentkezni, és kb 20 percet várni, mire lett szabad asztal. Ez mindenképpen jót jelent, ha étteremröl van szó. Aztán sajnos nagyon magasra tornásztam az elvárásokat, mire az ételt megkaptuk, szóval így egy kicsit csalódás ért, de azért remélhetöleg túlélem. Az adag hatalmas, ezzel nincs probléma, de nekem a hús és a zsemle is száraz, fojtós volt, amit alig tudtam felitatni egy jó kis, müanyag korsoban felszolgalt sörrel. Cserebe kaptam sok bacont, hagymat es jalapeno paprikat. Summa summarum jo az etel, teleeheted magad, de azert ennel lehet talani sokkal jobbakat is.

--- No 3.: Bacon Cheeseburger, $6.99 (Five Guys, Jersey City)

A Five Guys-ban az a rendszer, hogy választasz magadnak egy alap burgert - ami kapásból dupla hússal érkezik - és egy tekintélyes listáról lehet kiválasztani, mit kérunk még bele. Ezek persez ingyen jönnek, és bármennyi kiválasztható. A listán van rengeteg minden például, paradicsomkarika, sült hagymakarika, sima paprika, jalapeno paprika, saláta, gomba és mindenféle szósz. Gyorséttermi minöség, de kifejezettem a jobbik fajtából! Viszont a krumplit nem ajánlom senkinek, mert amit én ettem olajos és pettyhüdt volt. (A képen látható szendvics az elsö volt, amit itt vettem és még nem volt képem jól megpakoltatni mindenféle kiegészítövel. De azért el tudjátok képzelni, hogy nézne ki mondjuk extra Jalapenoval, hagymakarikával, extra sajttal és mondjuk még paradicsomkarikával. Jammi... :) )

 --- No 2.: Double Cheeseburger, ~$8 (Shake Shack, Manhattan)

A Shake Shack egy gyorsétterem, amit azért érdemes leszögezni az elején, mert azért egy gyorséttermi burger elég nehezen veszi fel a versenyt egy rendes, beülös, igényes éttermbeli vetélytársaval. Ennek ellenére bárkit megkérdeztem arról, hogy merre tudok egy igazán jó burgert enni, az esetek nagy részében ez az étterem jött válaszként. Szóval a léc ismételten magasan volt, de szerencsére sikerült megugrani. Amikor megérkeztünk, utcára lógó sor fogadott minket, de számítottam erre, így meg sem fordult a fejemben, hogy meghátráljak. Annyian voltak, hogy nem is sikerült magunknak ülöhelyet találni, és az egyik sarokban elhelyezett pultszerüségen fogyasztottuk el a mennyei burgereket. Kellöen szószos volt a kaja, omlós bucival és nagyszerü hússal. Nem bántam meg, hogy kivártam a sort, és megkóstolhattam a legfinomabb gyorséttermi hamburgeremet. Ja, és a krumpli is nagyon el van találva.

--- No. 1.: Gourmet Burger, L 7.10 (Hamilton Hall, London)

Az eddigi legjobb hamburgerem némi iróniával nem az USA-ban, hanem a Pub-ok országában, Angiában jött velem szembe. Történt, hogy egy szombat délutáni városnézés során keresgéltünk magunknak egy helyet, ahol sör mellett lehet kapni némi élelmet is, amivel túlélheti a megpróbáltatásokat az ártatlan turista. Aztán rábukkantunk erre a nem tudom milyen helyre. Mert elég fura, azt le kell szögezni. A Liverpool Street-i pályaudvarral van egybeépítve, de stílusra nem olyan ám, mint ami a hasonló magyarországi helyekröl eszunkbe jut. Csicsás csillárok és díszített falak fogadják az idetévedöt. Meg hatalmas tömeg, aminek már csak az összetétele a meghökkentöbb. Van itt eszegetö apa és fia, újságot olvasó bácsika, csoportosan iszogató (vedelö?) fiatalok és rendörnönek öltözött prostituált szerü emberi lény is. Nekem nagyon tetszett a légkör, olyan igazi különc az egész. És a sokféle sörük mellett még ételt is felszolgálnak. Én megpróbáltam a Gourmet Burgert, aminek azóta is nagyon örülök (egyszer már visszamentem repetázni :) ). Vastag, omlós hús, házi(szerü?), friss buci, minimális zöldség, szolidan fokhagymás szósz és az elmaradhatatlan bacon várt rám. No. 1. No comment. Ja, és a krumpli is jó, a saját készítésü kecsap pedig az én tetszésemet maradéktalanul elnyerte.

--- +1: Original 5 Napkin Burger, ~$10 (Five Napkin Burger, Manhattan)

Ezt a szenvicset csak azert nem tettem be a listába, mert nincs róla saját fényképem... Pedig csináltam is, de valahogy elveszett az éterben. Szóval egy számomra nagyon tetszetös étteremröl van szó, ahová szintén kb 20 percet várni kellett az asztalra, annyian voltak. Meghitt, de mégis élettöl pezsgö a hely hangulata, ahol a sok fiatal beszédétöl hangos az élet. Van saját, Guiness-szerü sörük, és saját burgerük. Mindkettöt kipróbáltam és szerintem egyaránt a jobbik fajtából valók. Olyannyira, hogy ha értékelnem kellene, egy hajszálnyival lemaradva az elsöröl, betenném a második helyre.

----

Sallai becsukta a mappát, és akkor vette észre, hogy a kecsap folt nyomott hagyott a szép fehér ingjén. Megpróbálta dörzsöléssel kihozni, de csak rosszabb lett a helyzet. Igazából nem is érdekelte a dolog, mert felvillanyozta, hogy megkapta, amit szeretett volna. Talán még egy kicsivel többet is, de Kaszab már csak ilyen. Mindig a maximumot nyújtja. Csak azt nem tudta eldönteni, mi okoz neki nagyobb örömet: A tudat, hogy a vetélytársak elött jár egy lépéssel, vagy hogy sikerült rávennie "K"-t hogy végre felöltözzön rendesen, ahogy az egy férfihoz méltó.

(Itt a vége fuss el véle. New York már nem lesz több, de jöhetnek a Londonos sztorik. Esetleg még 1-2 burger, ha belefutok valami jófélébe. Addig is, jók legyetek! Agent K)

Sziasztok! Szóval biztos tudjátok, mi célból kötöttem ki az USA-ban és minek köszönhetem ezt az egész túrát. Új munkahely, külföldi tréning meg hasonlók. El kell hogy áruljam, ez csak egy álca volt, de most fény derül minden titokra. Hadd meséljek el egy történetet: (Az ékezetekkel tuti lesz probléma, mert amcsi billentyüröl írok, sorry)

Kaszab ügynök (továbbiakban "K" ügynök) egy füstös, szakadt kocsmában üldögélt azon a napon. Február eleje volt és kint a csípös levegö valamint a kellemetlenül fújó szél beterelte az embereket otthonaikba, vagy éppen a vendéglátó egységekbe. "K" jobban szereti az ilyen találkozókat a szabadban megejteni, ahol nem valószínü, hogy bárki is meghallja, miröl van szó, de most az idöjaras miatt kivételt tett. Ö is csak emberböl van. Sallai (továbbiakban "S") ügynökkel van randija. "S" aznap reggel felhívta, hogy lenne egy újbb meló "K" számára. Ez egy kicsit meg is lepte Kaszabot, mert már 15 hónapja kiszállt, és ezt a döntést eddig mindenki tiszteletben tartotta.

- Egy elég kemény melóról lenne szó. Teljes diszkréciót igényel, ja és sürgös. Még ma össze kellene futnunk. - mondta "S"

- Rendben, meghallgatom, mit szeretnél, de nem garantálok semmit. Legyél délben a Sáros Sertésben. - válaszolta "K" és azzal a ledülettel már le is tette a kagylót. A benne lakozó kíváncsiság hatalmasra duzzadt.

Tizenöt perccel hamarabb érkezett meg, hogy legyen ideje felmérni a terepet. Érkezés után kikérte a sörét és két csomag ropit, hogy legyen mivel elütnie az idöt. Annak ellenére, hogy még tizenkét óra sem volt, elég sok ember ült a kocsmában. Ez egy kicsit nyugtalanította "K"-t, de alaposabb szemügyrevétel után rájött, hogy nincs félnivalója egyiktöl sem. Minden vendég a saját italával volt elfoglalva, már aki egyáltalán kilátott fél méternél messzebb a fejéböl. Ketten voltak, akik az évek során megfáradt pultosnöt probálták szórakoztatni az ittas dumájukkal, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A hölgy már fél órája próbálja lerázni öket, de nem értenek a szép szóból. Egy átlagos hétköznapon Kaszab nem türné ezt, és rendet teremtene ezen a szemétdombon, de most nem érdekli, mi történik körülötte, nem ezért van itt.

Lassan kortyolgatja a sörét, mert mint utóbb rájött, a téli hidegben nem biztos, hogy egy gyöngyözö világos a legjobb választás. Egy pillantást vet az órájára és megállapítja, hogy "S" késik. Kér még két csomag ropit, mert az elsö kettöt gyorsan benyomta. Valahogy helyettesítenie kell a kimaradt ebédet. Egy sör és újabb két csomag ropi után befut Sallai ügynök. A megjelenése betölti a teret. Makulátlan, fekete öltöny a jobbik fajtából, hófehér ing és az elmaradhatatlan nyakkendö volt rajta. Elsö ránézésre meg lehetett állapítani, hogy ö az a fajta ember, aki nem veti meg a gyors autókat, a méregdrága órákat és a finom borokat. Pont az ellenkezöje volt annak, amit ez a hely képviselt. Amikor meglátta Kaszab, elgondolkodott rajta, hogy lehet nem a lila kapucnis pulcsijában kellett volna eljönnie deszkás cipövel párosítva, de aztán gyorsan megnyugtatta magát, hogy a ruhán nem múlik semmi.

- Késtél - Kezdte kissé udvariatlanul a beszélgetést, amikor "S" az asztalához ért.

- Én legalább felöltöztem. - Jött a válasz egy mosollyal kísérve. Régóta ismerik már egymást ahhoz, hogy ez is beleférjen a bizniszbe. - Nem szeretném szaporítani a szót, mert nem érünk rá. Mint a telefonban is mondtam, lenne egy komoly küldetésem a számodra. Tudom, kiszálltál már több, mint egy éve, de ezt nem végeztethetem el zöldfülüekkel. Egyszerüen nem engedhetjük meg magunknak, hogy lebukjunk, tudod...

- Miröl lenne szó? - Vágott közbe "K" egy kicsit türelmetlenül.

- Ezt már szeretem. Valami azt súgja nekem, ez a feladat el fogja nyerni a tetszésedet, annak ellenére, hogy állításod szerint másra sem vágysz, minthogy a nyaralódnál süttesd a hasad valahol Új-Zéland környékén. Ez a buli nagy lesz. Nagyot fog szólni ha megcsináljuk. Ezért csakis a legjobb jöhetett szóba, amikor...

- Most tényleg hízelgni fogsz, vagy rátérünk a tárgyra? - Mondta "K" ingerülten. Nem szerette, amikor valaki rabolja a szabadidejét. Hát igen, Új-Zéland-dal nem veheti fel bárki a versenyt.

- Rendben, látom nem változtál egy kicsit sem. Pedig reméltem, a tengerpart majd megpuhít egy kicsit. Szóval külföldre kellene utaznod, és egy kis felderítést kellene végezned. Lenne egy piac, amire be szeretnénk törni. Egy kész aranybánya, ha engem kérdezel. Tizenöt hétröl lenne szó, tudom hosszú idö, de ennyi mindenképpen kell a projekt sikerességéhez. Elöször New York-ba kellene utaznod, majd Londonban is körül kellene szaglásznod egy kicsit. A bökkenö annyi, hogy az oroszok is tudnak a tervünkröl és mindenáron megpróbálják megakadályozni a sikerünket, mert nekik is nagyon kellene ez a piac. Ott vannak mindenhol, és tudod, hogy nem azok a töketlenkedös fiuk... Nem szeretnék túlzottan belemenni a részletekbe, mert elég bizalmas információkról van szó. Mit szólsz?

- Nem tudom. Tudod, hogy már visszavonultam és még azt sem árultad el, miröl lenne szó. - Válaszolt kicsit flegmán "K", miközben hátradölt a székében és a tesbeszéde alapján egyértelmü volt, hogy nem érdekli, miröl van szó. De belülröl közel sem ez volt a helyzet. Persze, hogy felkeltette az érdeklödését a küldetés. Már kezdte haszontalannak érezni magát a nagy tengerparti vergödésekben. Meg hát New York, az oroszok, egy kis akció... Persze, hogy érdekli a dolog! - Szóval, mi lenne a buli?

- Burgerek. Burgereket akarunk csinálni, de nem akármilyet. A legjobbat. Azt a fajtát, amit ha megkóstolsz, sosem felejted el az ízét. És hidd el nekem, rengeteg pénz van ebben a bizniszben! Nem hiába vannak a keleti cimboráink is így rákattanva a témára. A te feladatod az lenne, hogy kimész, körbeszaglászol, és mindenröl jelentést írsz, amit látsz, ízlelsz, tapasztalsz. Mindenröl. Viszont többet nem árulhatok el, elég ha ennyit tudsz. Érdekel? - Szegezte a kérdést Kaszabnak és látszott rajta, hogy tényleg nem fog több infót elárulni és egy válaszra vár. Most Kaszabon a sor.

- Figyelj, nekem van egy nyugodt életem egy szuper tengerparti nyaralóval. Nem lesz könnyü rávenned, hogy beszálljak. - Próbálta húzni egy kicsit az idöt "K". Még szerencse, hogy ebben a pókerarc dologban mindig is jó volt. Nem hiába ö a legjobb a szakmában.

- Ez elég jó ösztönzés? - Kérdezte "S", mikozben elöhúzott egy Nokia-s dobozt a zakója alól, amit aztán átcsúsztatott az asztal túloldalára. "K" körülnézett a kocsmában, de csak üveges tekintettel a félhomályba bámuló arcokat talált. Belenézett a dobozba, majd miután meglátta a csinos kis summát, türtöztetnie kellett egy kicsit magát. Hevesen vert a szíve, de a pókerarc még mindig fent volt. Ez az az izgalom, amit mindig is imádott ebben a melóban.

- Mikor repülök? - Jött a kérdés, miután felnézett a dobozból.

- Tudtam, hogy el fogod vállalni. Még ma elrepülsz New York-ba. Most menj haza, szedd össze a cuccaidat és este hatra egy kocsi fog érted menni. Akkor majd megkapod a jegyeket, a szálloda címét és a célpontokat. Örülök, hogy újra köztunk vagy, és vigyázz magadra. Azzal felállt, megigazította a kifogástalan zakóját és "K"-ra nézett.

- Még valami. Suit up, öreg, suit up. Nem úszod meg pár ing és öltöny nélkül. Ez egy ilyen meló, bocs hogy csak most szólok. - Fejezte be a mondandóját egy önelégült mosollyal a szája szélén "S". Rákacsintott "K"-ra, majd megfordult és azzal az eleganciával amivel jött, távozott a helyröl.

Kaszab is legurította az utolsó pár korty sörét, majd elindult hazafelé. Tudta, kemény lesz ez a 15 hét, de inkább ezt választa, mint a semmittevést. Mindig is imádta az akciót és a kihívásokat. New York, London, mint a régi szép idökben.

- Hát akkor burgerre fel! - Gondolta magában mikozben a kabátjába bújt. Hagyott egy vaskos borravalót a pultos hölgynek, akit még mindig a két részeg próbált lebeszélni a lábáról és kilépett a fagyos magyar télbe, hogy belevesse magát a kalandba...

( Folyt. köv. most már tényleg burgerekkel :) )

És hát eljött a idő, amikor el kell hagynom New York-ot és ezzel együtt az amerikai kontinenst is. Az utolsó pár bejegyzést már a londoni szállásról írtam. Mellesleg nagyon pöpec a lakás, de ne rohanjunk ennyire előre, még megpróbálom előbb elvarrni az USA-s szálat. Szóval, király volt kint, a meló mellett sok minden belefért, de rengeteg dologra sajnos nem jutott idő, amit előre elterveztem. De nem panaszkodom, azért a legfontosabbakat láttam, és írtam is róluk. Bár hiányérzetem van, jó lett volna például megnézni a How I Met Your Mother bárt, a Brooklyn hidat, a Bronx állatkertet, az Intrepid anyahajót (ami egy hatalmas múzeum), eljutni pár híresebb múzeumba, beülni egy broadwayi előadásra és még fel tudnék sorolni száz dolgot. Úgy érzem, az idő akkor sem lett volna elég mindenre, ha ezt a hat hetet csak turistáskodással töltöm, ami annyit jelent, hogy még egyszer biztosan vissza kell jönnöm ide :) Nagyon tetszett, minden teljesen más, mint amit Európában megszokhattunk: az emberek, a felfogás, az autók, az épületek, a kaják, az élet, amit itt élnek, szinte minden.

Nem hiszem, hogy New York-os témában lesz még bejegyzés, bár ha eszembe jut valami érdekesség, amit láttam, és még nem írtam róla, akkor elképzelhető. (Még van egy American Wellness jellegű ötlet bennem, amit lehet leírok) Szóval jöjjön London, ami teljesen más élményt fog nyújtani, de reméljük, erről is fogok tudni majd olyan élvezettel írni, mint eddig. És akkor New York-ot búcsúztatandó jöjjön pár fénykép, amit érdemesnek találok megosztani a nagyérdeművel (Nem kizárt, hogy a gyűjtemény idővel bővülni fog):

Már nem csak a Ford taxik szaladgálnak a városban. Van többféle is, Ford, Prius, láttam még valami másféle Toyota-t és valami SUV jellegűt is.

Nagy, piros valami a Wall Street közelében:

Csak, hogy ne érje szó a ház elejét, íme egy kép rólam, Manhattan-nel a háttérben:

Ford SUV taxi, jobbra meg egy Prius feneke lóg be:

Valami jómunkás járgány konnektorra dugva, érdekes parkolóhelyet választva:

Ismét egy kép rólam, mert sosem lehet elég :) Háttérben a HÉV (PATH) megálló beléptető kapui:

Így néz ki Manhattan a Jersey city felől éjszaka:

Panorámakép ugyanerről, ugyanonnan, ugyanakkor:

Aki látta a Zombieland című filmet, tudja mi az a Twinkies:

Egy gallon, azaz kb 3,8 liter narancslé :)

Bár ebből a kajából nem sok látszik, van egy sztorija, ami miatt felkerült ide. Munkahelyen rendeltünk thai (táj) kaját. Ez az étek vörös curry néven fut és lehetett választani, milyen erősen kérjük. Volt enyhe, csípős és nagyon csípős. Én alapból szeretem a csípőset és emelett mindig az aranyközépút a nyerő, ezért a csípőset választottuk egy bátor, vagy inkább vakmerő kollegával. Ki tudjátok találni, iszonyat csípős volt... Egy tájföldi munkatárs odajött, mert látta, hogy vörösek vagyunk és gyöngyözik a homlokunk, gondolta szemügyre veszi a tettest :) Első ránézésre megállapította, hogy baromi csípős (állítólag a színéből meg lehet mondani), de a kóstolás után csak annyit mondott, hogy tájföldön csípőset esznek csípőssel, de ez durva :)

Ilyen gépek szaladgálnak a belvárosban, mindig csodálkoztam, hogyan férnek el...

Rockefeller Center közepén egy korcsolyapálya, fura szoborral, sok zászlóval és indokolatlan karácsonyfaizzókkal:

Rockefeller center kirakva legóból egy über jó lego boltban (felhívnám a figyelmet a kalózokra a tetőn, jobbra fent):

További indokolatlan, bár csodásan kinéző karácsonyfaizzó a Rockefeller centernél:

Még mindig Rockefeller Center, ezúttal egy csinos szökőkúttal:

Ezt a képet nem szeretném megkommentezni, mert aki ért a művészethez, ezt is érti :):) Az olasz negyedben egy puccos pizzéria oldalára volt festve a remekmű.

Ha láttad a Harold and Kumar Go To White Caste című felejthetetlen remekművet, tudod mi van a képen:

Macy's, a sokemeletes, puccos, mindig tömött bevásárlóközpont:

M&Ms őrület:

A város homoszexuális negyedének (ilyen is van) leghíresebb kocsmája. Anno ellentét volt a környéken lakók és a rendőrök között és egy többnapos tüntetés- és összecsapássorozat indult erről a helyről a melegek jogainak érvényesítéséért:

Ugyanebben a negyedben egy érdekes falrajz:

Ilyenekből rengeteg rohangál az utakon. Én meg csak a könnyeimet hullatom utánuk :)

És akkor legyen elég ennyi. Ha sikerült más forrásokból is begyűjteni a közös képeket, lehet teszek még fel.

Londonra fel!

Gondolom, senkinek nem kell elmesélnem a World Trade Center elleni terrortámadás sztoriját, mindenki tudja mi történt. Azt viszont már személyesen is láttam, mi készül a lerombolt épületegyüttes helyén. Anno sok verzió napvilágot látott, mit kellene a felhőkarcolók romjai helyére építeni. Persze, az amerikai büszke nép, ezért elég kézenfekvő volt, hogy valami nagyot kell ide tenni. Csak hogy megmutassák, ahol valami elpusztul, egy sokkal nagyobb nő a helyébe. És nem meglepetés, egy nagy, magas, tekintélyt parancsoló torony lett a befutó, mint a World Trade Center örököse. Ha elkészül a kezdeti tevek által Freedom Tower-ré keresztelt monstrum, ami várhatóan 2013-ban fog bekövetkezni, akkor ez lesz a világ harmadik legmagasabb épülete. De van olyan "leg" is, amiben ez az épület lesz az első, mégpedig ez lesz a világ legdrágább épülete. A 2007es tervek 3 milliárd dollárról szóltak, de 2012 elején ez a szám már $3,8 milliárdnál tartott. Érdekesség, hogy az amerikaiak paranoiáját mi sem jelzi jobban annál, hogy egy újabb terrortámadástól tartva a falakat 3 láb, azaz 91 cm vastagra építik.

Az épülő felhőkarcoló hivatalosan a One World Trade Center nevet fogja kapni. Ha elkészül, magassága el fogja érni a 417 métert. Jelenleg építési területbe botlik, aki erre jár. Plusz van még egy emlék múzeum is a WTC-hez, de oda nem mentem be. Meg itt van a PATH (itteni hév, amivel jártam én is) egyik, ideiglenes végállomása, amit többször is igénye vettem. Sok tényadat van fent a toronyról a neten, van saját honlapja is, ahol informálódni lehet az építkezés jelenlegi helyzetéről. Ha érdekel titeket, tessék ráguglizni :)

A címben szereplő Washington Square Park, képzeljétek el, egy park. És a neve alapján (square = négyzet) könnyen kitalálhatjuk, hogy paralelepipedon négyzet alakú. Egy párszor véletlenül belebotlottam, amikor városnézés céljából bolyongtam Manhattan középső részén. Erről a városrészről érdemes tudni, hogy eléggé ki van csinosítva, és a park környezetében lévő utcák kevésbé nyüzsögnek az emberektől, mint máshol. Egész pofás kis környék ez, mindig megálltam egy pár percre nézelődni, amikor erre jártam.

Valamelyik este megnéztem az I am Legend című, Will Smith-es filmet, és egyből felismertem a környéket. Az említett úrnak elég jó ízlése volt, ugyanis egy olyan lakásban lakott, ami közvetlenül a parkra néz. Mellesleg, a kíváncsiság kedvéért végeztem egy gyors felmérést az albérletárak terén, kizárólag erre a környékre koncentrálva. Innen tudom, hogy a park környékén a legolcsóbb, studio-nak nevezett lakások kb havi 4ezer dollártól kezdődnek de egy hajszállal nagyobb méretű lakás már havi $7000-ba fáj minimum. És itt a "fáj", szó szerint értendő. Szóval jó környék ez, gondolom a tehetősebbeknek.

Nyáron a park tele van emberekkel, főleg fiatalokkal, utcai zenészekkel, művészekkel. Ahogy olvastam egy nyüzsgő, intellektuális massza szokott itt összejönni. Nyáron. Sajnos most télen nem sok minden van. Még túl hideg az idő ahhoz, hogy az emberek a padokon ücsörögjenek, és a szökőkút sem megy még. Viszont a diadalív ilyenkor is itt áll, buszkén, kivilágítva :) Szívesen kiülnék ide nyáron egy pár órára.

Van egy épület, ami kevésbé híres ugyan, mint az Empire State Building, de már másodjára megyek el mellette, és mindkétszer arra jutottam, hogy érdemes lenne róla írni egy keveset. Számomra nem a sztorija érdekes, és nem is a viselt építészeti stílusjegyei hoznak lázba. Sokkal inkább az tetszik benne, amikor ránézek, hogy az első gondolatom a következő: "Hogy lehet ilyen épületet építeni???"

Ez, a kis túlzással papírvékony, vasaló alakú ház a Flatiron Building, ami a maga idejében, azaz 1902-ben, amikor elkészült az első igazi felhőkarcolónak számított a 14-edik utcától (vagyis a pénzügyi negyedtől) északra. Egyébként 87 méter magas, és irodaházként üzemel. Mondjuk a csúcsában, azaz a vasaló legelején szívesen dolgoznék egy saját irodácskában :) Egy helyben állva ki tudnám nyitni a két oldalon lévő ablakokat (túlzok persze) :)

Felmerülhet a kérdés, hogy ha a manhattani utcaszerkezet egy szabályos négyzetrács, akkor hogyan sikerült ezt így megépíteni. A válasz egyszerű, ugyanis az igaz, hogy adott egy négyzetrács, de van ám egy Broadway is, ami átlósan megy a félsziget egyik sarkából az átellenesen ellenkezőbe és menet közben ilyen furcsa hegyesszögű háromszög alakzatokat formál az épületek között. Ha rápillantunk a képekre, akkor ebből az irányból nézve jobbra a négyzetrácsnak megfelelően helyezkedő ötödik sugárút szegélyezi és balra van tőle a Broadway, aminek a különleges alakját köszönheti. Alatta meg én állok, macsó öltözetben. :)

Röpke egy hét késéssel, de megérkezett az előző bejegyzésben ígért Empire State Building-es cikk is. Mentségemre legyen szólva, hogy nem értem rá. Így már sikerült is kimagyaráznom magam, igaz? :) Így belegondolva, nem őrölnek valami hatékonyan a blogírás malomkerekei, mert ez az élmény már két hetes lesz a mai napon, mikor is papírra, vagyis képernyőre kerül. No de sebaj, lássuk a szokásos ismertetőt!

Szóval ez a sztori még a múltkori, Staten Island-re kompozással esett meg egy napon. Az Empire State Buildingbe két módon lehet jegyet szerezni. Egyrészt meg lehet venni a helyszínen, nyilván, másrészt, lehet neten foglalni és a kinyomtatottal érkezni. Mi nem vettük meg előre, pedig azzal spóroltunk volna 10-15 percet a sorban állásból. Én úgy voltam vele, hogy úgysem tudjuk kinyomtatni, és tök felesleges, de amikor megérkeztünk, az előtérben jópár automata fogadott, amikkel az előfoglalt jegyeket lehetett kinyomtatni. Szóval, megéri ezt a módot választani. De mindegy is. Ahogy közeledtünk az épülethez, lépten-nyomon emberekbe botlottunk, akik jegyet akartak nekünk eladni az Empire State Building-be /ezután ESB/, de nem akartunk megkockáztatni egy esetleges átverést. Pedig elég meggyőzőek voltak az urak, csak nem értem, hogy ha az utcán is árulnak, akkor minek van pénztár az épületben... Szóval nem hagytuk magunkat a kísértésnek, és inkább az épületben vettük meg a tiketteket. Miután bementünk, az automatákat elhagyva egy kis sorban állás fogadott minket /az első.../. Itt megvizsgáltak, átmotoztak, nehogy aztán valami veszélyeset vigyünk fel, mondjuk egy kiskanalat, vagy hasonló galádságot. Megörültünk, hogy pikk-pakk megvolt a sorbanállás, de rá kellett jönnünk gyorsan, hogy csak a következő sorba csöppentünk. Itt a jegyeket tudtuk megvenni. Az ezutániban közös képet tudtunk csinálni egy kék háttér előtt, amire odafotosoppolták később az épületet. A következő, számszerint negyedik sor már a lifthez várt... Szóval nem két perc volt, amíg feljutottunk a kilátó részbe. Szerintem össz-vissz lehetett egy óra is, de ez csak egy durva becslés, mert az időt nem néztem közben.

Egyébként két különböző jegyet lehet venni. Van egy, ami a 86-odik emeletre szól, a másik pedig a 102-edikre. Mi az előbbit vettük meg, mert nem igazán láttuk a különbséget a kettő között, csak azt a másfél-kétszeres szorzót, ami az árban jelentkezett. Kelet-európai városnézés, igen :) Szóval nagy nehézségek árán eljutottunk a liftig, ami felvitt minket a 80-adik emeletre, ahonnan két választásunk volt feljutni a 86-odikra: Vagy beállunk ismételten egy sorba, ami egy újabb liftre vár, vagy a maradék hat emeletet gyalog tesszük meg. Egészséges fiatalemberek módjára megvártuk a liftet gyalogszerrel mentünk fel, persze. A bejáratnál kezdődő sorozatos hercehurca elgondolkodtatott ugyan, hogy megéri e ez egyáltalán, de mikor megláttuk fent a kilátást, minden kétség szertefoszlott. Iszonyat nagy élmény olyan magasról látni a várost. Amíg az utcán sétálsz, csak az épületek tövét látod, és van olyan aminél eléggé ki kell tekerned a nyakad, hogy meglásd a tetejét is. Viszont az ESB-ből minden alattad van, csak a tetőket látod :) Nagyon jó.

Iszonyat mennyiségű tényanyag van a toronyról a neten, ha valakit érdekel nézzen utána, én most nem fogok ilyen mélyen belemenni. Azért kedvcsinálóként jöjjön pár érdekesség: Az Empire State Building 1931-ben készült el és a világ legmagasabb épületének számított a World Trade Center felépítéséig. Azóta már jópár magasabb épület van nála. A teteje 381 méter magasan van, de ha az adó-vevő tornyot is beleszámoljuk, akkor eléri a 443 métert. Az ominózus szeptember 11 óta majdnem minden földfelszíni tv és rádióadás innen van szétszórva. Az alsó 85 emelet irodaként üzemel, ergó emberek dolgoznak itt. Nem is kevesen, ugyanis naponta kb 21ezren végzik itt a munkájukat. Ezzel ez a második legnagyobb irodakomplexum az USA-ban a Pentagon után. Állítólag, ha nagyon fúj a szél, akkor a fentebbi emeleteken ferde a víz a wc-ben, mert bedől a torony :) A tetejét különböző színekben szokták kivilágítani annak függvényében, éppen milyen esemény van. Például, amikor megnyerte a Super Bowl-t a Giants, akkor kék volt, az elnök napján, meg az amerikai lobogó színeiben, kék-fehér-pirosban pompázott (utóbbit látjátok a képen kicsit fentebb)

Szóval fajintos volt, ajánlom mindenkinek aki erre jár. Mondjuk aki erre jár, az az én tanácsom nélkül is fel fog menni :) A következő képen meg megtalálhatjátok a Szabadság-szobrot is, ha szemfülesek vagytok. Sőt a WTC helyén épülő Freedom Tower is rajta van, ami majd magasabb lesz, mint az ESB. Egyébiránt a félsziget csücskén tornyosuló ojjektumok alkotják Manhattan déli részét, vagyis a világ pénzügyi vérkeringésén központját Wall Street-estől, Freedom Tower-estől. Ahoj!

Üdvözlet mindenkinek! Újból jelentkezem egy kis fejtágítóval a hamburgerek országából. Nem, most (még) nem a hamburger lesz a fő téma, inkább megpróbálom behozni a lemaradásomat, mert múlt hétvégéről még maradt pár dolog, amiről nem írtam. Először is, megnéztük a Szabadság-szobrot, és még aznap ellátogattunk az Empire State Buildingbe. Innen már 50% valószínűséggel el tudjátok találni, hogy ma a Statue of Libery, azaz Lady Liberty, magyarul a Szabadság-szobor lesz a téma.

Szóval, múlt héten többedmagammal felkerekedtünk - bármit is jelentsen ez a szép szó -, hogy megnézzünk pár érdekességet Manhattanben. Azt érdemes lehet tudni, hogy a Szabadság-szobor megnézésének két módja van. Vagyis van több is, de számunkra a helikopteres nézelődés megmarad a "belelóg a kezed a bilibe" kategóriában. Mivel egy szigeten van a szobor, és a helikopter sem opció, repülővel meg egyébként sem nagyon lehet bizonyos okok miatt errefelé közlekedni, kínálta magát a hajóval megközelítős opció. A legkézenfekvőbb lehetőség az, hogy az ember fia/lánya/borja befizet egy turistáknak szervezett hajóútra és átmegy a szigetre. Azt tudni kell, hogy jelenleg a szobor felújítás alatt van  (egy tartalék lépcsőházat csinálnak benne,  ha jól tudom) és a szigeten sok minden mást nem lehet csinálni. A szobor alatt álldogálni meg nem a legjobb döntés, mert a lábán kívül sokat nem lehet látni belőle abból a szögből. Szóval ez a lehetőség is kizárva, és megmaradt a számunkra egyébként is legszimpatikusabb. Az történt, hogy Manhattan déli csücskéből indul menetrend szerinti kompjárat Staten Island-re (ismétlésképp tessék megnézni melyik városrészről van szó), ami történetesen elhalad a Liberty Island mellett is és mi emellett tettük le voksunkat. Mellékesen megjegyzem, hogy a komp használata teljes mértékben ingyenes. Ez ám a kelet-európai barát városnézés :) Mikor megérkeztünk a váróba, kicsit elbizonytalanodtunk, mert nem kis embertömeg várakozott a komp megnyitására. Szerencsére alaptalanok voltak az aggályok (ez is egy szép szó, úgy látszik, a mai nap ilyen lesz), mert amint kinyitott a komp, az embereket pikk-pakk elnyelte a nagy jármű. Odafelé a Szabadság-szobrot fényképezgettem, visszafelé pedig sikerült helyet foglalnunk a komp elejében és így meg tudtam örökíteni Manhattan-t is. Elég lenyűgöző ebből a szögből is. Staten Island-en az égvilágon semmit nem csináltunk. Mentünk egy kört a megállóban, és a következő járattal jöttünk is vissza. És lám, vannak képek is: (a nagyítós verziót nem sikerült megoldanom, sorry, cserébe nagy képeket teszek fel, el ne romoljon a látásotok)

A Szabadság-szobor a kompról (azok a picik, emberek):

Manhattan a kompról, visszafelé (a bal oldalon látható a WTC helyén épülő felhőkarcoló is):

És akkor jöjjön az elmaradhatatlan történelmi háttér. A szobrot a francia Frédéric Auguste Bartholdi tervezte és az átadásra 1886-ban került sor. De nem ment ám minden egy csapásra, mivel a tervezés már 10 évvel korábban elkezdődött. Sőt a szobor eredeti helye nem New York-ban, de még nem is az Egyesült Államokban lett volna, ha minden a terv szerint alakul, hanem Port-Szaíd-ban, Egyiptomban. Ám az történt, hogy a helyi sheriff túl drágának találta a kivitelezést és meggondolta magát. A francia okosok viszont kitalálták, hogy ha már belekezdtek, csak kezdeni kellene vele valamit, és jött az ötlet, hogy gesztusként adják Amerikának, hogy ápolhassák a politikai kapcsolataikat. Mindig is rafináltak voltak ezek a franciák. Sőt, még az elkészült pár testrésszel (pl. a fej) is tudtak mit kezdeni, ugyanis ezeket tereken, kiállításokon mutogatták. Persze pénz az nem volt a kivitelezéshez, de adománygyűjtésbe kezdtek, és az összegyűlt összegből már be tudták fejezni a szobrot. Menet közben egy Eiffel nevű, méltán híres úr is beszállt az építésbe, akinek a feladata a belső szerkezet kialakítása volt. Ezután a szobor részei összesen 350 darabban, hajón érkeztek meg New York-ba, ahol aztán összerakták. Ez tehát a története az Egyesült Államok egyik jelképének számító és az amerikai nép büszkeségét kiváltó Statue of Liberty-nek. Nem mellesleg a szobor Libertas-t, a szabadság római istennőjét mintázza, aki jobb kezében egy fáklyát, a balban pedig az amerikai függetlenségi nyilatkozatot tartja.

Folytatás következik az Empire State Building-gel.

A városnéző túránk következő állomása a címben is szereplő Grand Central Station, azaz magyarra fordítva a Központi Pályaudvar lesz. Nálam a  városnézés többnyire úgy néz ki, hogy keresek a neten vagy az útikönyvemben valami helyet, ami gyalog is könnyen elérhető és nem kell órákat sorban állni ahhoz, hogy bejussak. Ha találok ilyen helyet, akkor munka után felpattanok és kikapcsolódásképpen elindulok egy felfedező sétára, amibe az épp aktuális látványosságot is beleiktatom. Így történt ez a Pályaudvarral is. Messze épp nincs, mert a távolság kb 7 utca délre és 2 sugárút keletre.

A távolságokról jut eszembe egy zárójeles megjegyzés, miszerint a Manhattan-távolság /biztos van olyan, akinek ez mond valamit/ meglepő módon Manhattan négyzetrácsos utcáiról kapta a nevét. A definíció szerint két pont Manhattan-távolságát úgy kapjuk meg, hogy vesszük az x koordináták különbségét és az y koordináták különbségét, és ezek abszolútértékét összeadjuk. Jelen példánál maradva a 7 utca lesz az y szerinti különbség, a 2 sugárút pedig az x szerinti. És innen kapjuk, hogy a munkahely és a pályaudvar Manhattan-távolsága 9 egység :) Örülök, hogy ezt is megoszthattam veletek. Az a jó a blogírásban, hogy senki nem szól bele, a kommenteket meg ki lehet törölni. :) Bár utóbbira még nem volt szükség. Zárójel bezárva.

Szóval egyik nap erre kanyarodtam, hogy kattogtathassam egy kicsit a fényképezőgépemet. Most rákereshetnék, ki és mikor épít(t)ette, és milyen stílust képvisel az épület, de nem érdekel akarom untatni a nagyérdeműt. A pályaudvar túlnyomó része a föld alatt található. Ami a föld fölött van, viszont elég pofásra sikeredett, ezt láthatjátok az első képen egy kicsit fentebb. Innen nem is tűnik olyan nagynak az ojjektum, de mivel Amerikában minden nagyobb, egy pályaudvar sem szerénykedhet a "kicsi, de jól néz ki" jelzővel. Miután beléptem, egy puccos csillárokkal díszített rövid folyosó után egy jó nagy tér fogadott. Itt voltak kiírva az induló és érkező menetrendek és a placc közepén lehetett egy kis segítséget kérni az információs pultnál. Ezek mellett, meglepődve tapasztaltam, hogy egy Apple Store volt még a fenti részben. Gondolom mindenképpen szükség volt rá. De már megszoktam, hogy értelmetlen dolgokba bukkanok, így az ilyenek egyre kisebb megrökönyödést okoznak. (Például azt már csak egy enervált vállrándítással nyugtáztam, hogy a mosogatógép olyan elánnal dolgozott, hogy egy kisebb magyarországi város áramfogyasztását simán lepipálta) Miután jól megörökítettem a nagy aulát, körülnéztem egy kicsit a föld alatt lévő peronok között is. Volt belőlük bőven, a legmagasabb peron szám a 111-es volt, de utánaolvastam és kiderült, hogy van  még 116-os is. De ez nem azt jelenti, hogy ténylegesen ennyi peron van az állomáson, mert a történelem során bezártak, átalakítottak, összevontak és még ki tudja, mit csináltak a peronokkal. Például a 22-től 31-ig lévő részt átalakították valami mássá, a 12-est meg azért szedték szét, hogy a 11 és 13 között több hely jusson az utasoknak. Szóval közel sincs száztizenakármennyi peron. Érdekes tény az érdeklődőknek: Egy felmérés szerint 2011-ben a Grand Central Station volt a föld hatodik legnépszerűbb túrista látványossága a maga 21millió 600ezer látogatójával. Bárcsak tudnám, ezeket a felméréseket hogyan csinálják... Esetleg valaki hozzáértő szociológus olvasó elmondhatná kommentben :) Megnéztem a vonatokat is, és arra jutottam, hogy ugyanúgy néznek ki, mint a metrók. Egyébként az egész állomáson rend és tisztaság van. Azt már máshol is megfigyeltem (például a héven bemondják elég sűrűn), hogy minden állomáson tilos a dohányzás,emellett nem szabad sem enni, sem inni, hogy minél könnyebb legyen fenntartani a rendet.

Azért egy történelmi jellegű, ámde általam érdekesnek találtatott sztorit csak megosztanék a pályaudvarról. Az épület alatt egy M42 névre keresztelt titkos teremben találhatók azok a berendezések, amik nagyon sokáig a közeli vasút áramellátásáért feleltek. Ezt egy időben szigorúan őrizték, és a létét is próbálták titokban  tartani. Persze ez nem sikerült, és a második világháború alatt Hitler is tudomást szerzett a központról. Mivel ennek a dolognak a kiiktatása megbénította volna a keleti part kikötőinek forgalmát, ezért Hitler nyilván megpróbálkozott a szabotálásával. Ámde az ideküldött emberei kudarcot vallottak, mert az FBI kiszimatolta a gaztettet és elfogta a kémeket.

Na, ennyi volt a mese mára. És hogy öcskös is örömmel zárhassa le ezt a bejegyzést, szolgálok egy idézettel is: "Központi pályaudvar, vagy kösz, hogy nincs nálad pumpa?" Aki nem tudja, ez mi, de szeretné kideríteni, az a Madagaszkár című mesés, rajzos remekmű (647szeri) megnézésével pótolhatja a hiányosságot.

Sziasztok!

Hellóbelló! Végre egy kis időhöz jutottam, amit most a blogírásnak fogok szentelni, mivel már gyűlnek a megörökítendő tapasztalatok. Amióta utoljára jelentkeztem, már egy szép élményadag összegyűlt: Voltam a Central Parkban, a Grand Central Station-ben, egyszer eltévedtem a számozott utcák között :), átkompoztam Staten Island-re a szabadságszobor mellett és már megjártam az Empire State Building-et is. De ne rohanjunk ennyire előre, és kezdjük az elején. Jöjjön a Central Park!

Ha ránézünk a Central Parkra a térképen, az alakját látva meg sem fordul a fejünkben, hogy a természet formálta ilyen szép négyzet alakúra. Pedig így van, higyjétek el És a megérzésünk nem csal, minden, amit a parkban találunk, az embertársaink fizikai és szellemi terméke. A Manhattan északi részén elterülő parkot 1858-ban adta át New York állam a népnek. Egy egyszerű parknál azért egy kicsit többről van itt szó. Amellett, hogy a helyiek ide vonulnak el a város forgatagától futni, jógázni, beszélgetni, mókust etetni, pihenni, olvasni, azért van még pár érdekes dolog itt. Ilyen például a Central Park Zoo (Alex-szel az oroszlánnal, csakis öcsi kedvéért :) ), a Guggenheim múzeum vagy a Metropolitan Museum of Art. Én viszont múzeumozni nem mentem el, csak egy nyugodt sétára vágytam, amit maradéktalanul meg is kaptam a nagy rétekkel és kis, zegzugos ösvényekkel egyaránt tarkított parkban. A Central Parkot körbe ölelő városrészt a tehetős helyiek lakják, ami nem hiszem, hogy bárkit is meglepne.

Elég sok olvasmány van a történetéről, amit én nem találtam érdekesnek, és szerintem ezzel más is így van. Inkább összeszedtem pár tényt a helyi Margitszigettel kapcsolatban :) Összterülete 3,4 km2, ami több, mint háromszorosa a Margitsziget 0,96 km2es területének. Sikerült hosszában átgyalogolni a túloldalra, majd vissza, de jó kis túra volt :) Mielőtt létrehozták a parkot, itt emberek laktak és az építkezés elkezdéséhez 1600 embert kellett kiköltöztetni. Összesen 36 kisebb-nagyobb híd van eldugva benne. 838 állatfaj lelhető fel a parkban, amiből a legnépesebbnek a mókusok számítanak. Tényleg nagyon sok van belőlük. Innen jött Woody Allen svéd úszónő híres, "Vessetek a mókusok elé" kijelentése. Szerintem ennyi elég is volt a szövegből, és befejezésképpen inkább megosztok pár, általam csinált, csudijó fényképet :)

Üdvözlet! Szépen-lassan, futtában kezdem felfedezni Manhattan titkait, de az igazi turistáskodás még mindig várat magára. Viszont van egy látványosság, ami mellett / amin keresztül napi rendszerességgel elsétálok. Ez a Times Square, ami alig van pár saroknyira a munkahelyemtől. Sőt, amint kilépek az ajtón, szinte arcon üt a sok villódzó fényreklám. Szóval, nem kell hozzá Sherlock Holmes-i furmányos logika, hogy kitaláljátok, ma a város (és a világ) egyik központjáról, a Times Square-ről fogok írni.

Helyileg Manhattan közepén található, ahol is a (négyzetrácson függőleges) 7edik sugárút, a (négyzetrácson ferde) Broadway találkozik. Lehet kellene egy Manhattan-es gyorstalpalót is írni valamikor, de jelenleg elégedjetek meg a négyzetrácsos magyarázattal :) Na de akkor. Mivel nem egy kis térről van szó, ezért nem csak ezt a kereszteződést öleli magába, hanem egészen a (négyzetrácson vízszintes) 42edik utcától a 47edikig elhúzódik. Érdekességképpen megjegyzendő, hogy a munkahelyen két sarokra található  ***** irányban :)

Most, hogy már tudjuk, hol van, itt az ideje, hogy a nyakatokba zúdítsak egy kis történelmi jellegű, erősen kivonatolt ismertetőt is :) ÖÖÖ, most hogy így utánaolvastam, sok érdekeset nem sikerült a történelméről összehozni. Már az 1900as évek elején is felkapott helynek számított. Ekkor viszont még más néven, Longacre Square-ként volt ismert. Egészen 1904ig ezt a nevet viselte, mikor is egy bizonyos Adolph S. Ochs a 42ik utcába, azaz a tér déli sarkára nem költöztette az általa tulajdonolt újság szerkesztőségét. Vajon mi lehetett az újság neve? Persze, hogy a New York Times, amiről aztán a tér a nevét kapta. Zárójeles megjegyzés: Amennyiben jól tudom, a Times központja azóta már nem itt van, hanem egy pár utcával arrébb költözött egy nagyobb épületbe. Zárójel bezárva. Szóval 1904ben megkapta a tér a mai nevét és az első reklám megjelenéséig sem kellett sokat várni. Három hét múlva már fel is bukkant az első, és ezután (bolond)gombamód szaporodásnak indult. A történelem során elég sokat megért már a tér: Volt hírességek kedvenc állomása, szerencsejáték központ, de a 20as évek környékén a prostitúció és a bűnözés sem kímélte.

Ennyi elég is lesz a múltról, lássuk inkább, miről híres mostanában. Az első dolog, ami az ember eszébe jut, mikor meglátja, hogy aztaleborultszivarvégit, ez nagyon villog! És tényleg, kis túlzással az összes létező felületet beborították valami mozgó, pattogó, ugráló, zenélő, táncoló, vibráló reklámfelülettel. Esélytelen, hogy valaki elmenne a Times Square mellett, anélkül hogy észrevenné. (Nem úgy, mint mi az Empire States Building mellett, de ez már egy másik sztori) A tér egyben az autósoké és a gyalogosoké is. A 7edik sugárút általában tömve van autókkal, amik nagy része sárga taxi, viszont a terület többi része a gyalogosoké, akik keresztül-kasul ömlenek az úticéljuk felé. Mit lehet itt megnézni? A reklámokat, például :) Ezek mellett, a 49-edik utca felőli végén van egy piros fénnyel kivilágított lépcső, amiről elég jó kilátás nyílik a térre, és a 7edik sugárútra. Aztán kismillió színház van a környéken, amikre szinte lehetetlen jegyet szerezni, annyira tömve vannak (pedig egy igazi Broadway-show szerepel a listámon). Van még Madame Tussauds is, ami nem igazán hoz lázba, mert már voltam ilyenben, viszont ami érdekesnek tűnik, az a Ripley's Beleive It or Not! Itt mindenféle "Ez most tényleg igaz??" jellegű optikai, érzéki csalódásos és a fizika határait súroló, vagy csak egyszerűen hihetetlennek tűnő dolgok vannak kiállítva. Állítólag :) Ezek mellett a környék tömve van kisebb-nagyon, de általában egységesen méregdrága étteremmel és bárral.

Egy felmérés szerint 2011-ben ez volt a leglátogatottabb túrista látnivaló a maga, évi 39 millió(!) látogatójával. (wikipédia)

Egy vicces épület az angolul beszélők számára, amit magam fedeztem fel: Four Times Square. Nekem tetszett :)

Örvendtem és ezúton is üdvözlöm a rajongóimat!

Eljött az első hétvége és végre egy kis lélegzetvételnyi időhöz jutottam. Úgy néz ki, eléggé megdolgoztatnak minket itt kint, és kevesebb időm jut a túristáskodásra és blog írásra, mint gondoltam, de azért megteszek minden tőlem telhetőt. Még a kiutazás előtt szerettem volna írni egy kis gyorstalpalót New York-ról. Amint látjátok, ez eddig elmaradt, de most bepótolom.

Szóval kezdjük a legelején. Ugye, nem mindig volt itt város, ezt valakinek ide kellett tennie. Az történt, hogy 895-ben a vérszomjas hunok átkeltek az Atlanti-óceánon, és miközben a vízilovaikon hátrafelé nyilazva halomra öltek mindenkit, elfoglalták a területet, amit ma New York-nak hívunk. Ja, ez egy másik sztori lesz, keverem őket. Igazából az történt, hogy a hollandok és az angolok nagy felfedezőkedvükben voltak az 1600-as évek környékén, amikor is megpróbálták minden területre rátenni a kezüket, ami csak szabadon volt. A hollandok bizonyultak gyorsabbnak és pár éves előjáték után várost alapítottak 1624-ben Új-Amszterdam néven. De a románc nem tartott sokáig, mert az angolok is rájöttek, hogy jó hely ez, és elfoglalták 1664-ben, majd York hercegéről elnevezték New York-nak. Dióhéjban ennyi :) Persze, akkor még nem volt ekkora a város, sőt csak a manhattani rész volt lakott, de szépen-lassan, hogy egyre több ember telepedett le, úgy terjeszkedett a város is.

New York a mai formájában 5 különböző városrészből áll. Ezek 1: Manhattan, 2: Brooklyn, 3: Queens, 4: Bronx, és 5: Staten Island. És van az a kis kék placsni a jobb alján a képnek, ami a John F. Kennedy repülőtér, ahová én is érkeztem. A várostól nyugatra a Hudson-folyótól elválasztva fekszik Jersey City, ahol a szálláson van. Ez nem csak egy másik város, hanem egy másik állam is. Manhattan az a városrész, ami a filmekben is legtöbbet szerepel. Itt nem a gettós filmekre gondolok. Szóval itt vannak a nagy felhőkarcolók, az Empire State Building, Chrysler-building, a Central Park és még ezer érdekes dolog. Ami nincs itt, az a Jóbarátokból ismeretes Central Perk kávézó, mert az egy stúdióban van Hollywoodban. Brooklyn (Athletic, sorry Peti :) ) az a városrész, ami nem éppen a jó hírnevéről nevezetes, viszont szépen-lassan fejlődik, és itt is egyre több felhőkarcolót építenek. A taxis szerint pár év múlva ez lesz az új Manhattan. A többi részről nem sokat tudok, egyedül annyit, hogy Bronx-ban van a New York Yankees (baseball) stadionja.

Még pár apró infót szedtem magamra amióta itt vagyok, de ezeket már kevésbé vagyok képes strukturált formába foglalni, ezért ideömlesztem  :) Szóval kb 8,5millió ember él New York-ban, ami majdnem megfelel szeretett Magyarországunk népességének. A demográfiai felosztásról szerintem felesleges beszélni, mert rengeteg féle ember van itt, nem hiszem hogy van olyan nép, ami nem képviseltetné magát a nagy almában. Metró annyi van, hogy nem is értem, hogyan működik ez az egész rendszer. De azért lelkesen próbálkozok vele és eddig még nem vitt ki Káposztásmegyerre Bronxba szerencsére. Az utcák állandóan tele vannak, ahol az emberek ordibálnak, énekelnek, zenélnek, Mikiegérnek öltöznek, újságot olvasnak, vezetnek, dudálnak (állandóan), izegnek-mozognak. Egy valamit nem csinálnak: Nem lökik fel egymást, mint ...

Szóval még mindig az ismerkedős fázisban vagyunk a várossal, de már túl vagyunk pár közös élményen. Ezekről fogok írni is, majd ha éppen a bennem lakozó ihlet és a szabadidőm is így gondolja. Addig is olvassatok, kommenteljetek, csöcs :)

Mivel ilyen hatalmas sikernek örvend a blog, úgy döntöttem, hogy a szórakoztatásotokat előtérbe helyezve elindítok egy kis rovatot a blogon belül. Mindenki tudja, hogy itt amerikában milyen egészségesen élnek az emberek, mindenki milyen fitt, izmos, erőtől kicsattanó, és hogy a megfelelő táplálkozásra mekkora hangsúlyt fektetnek. Na, én ezzel a kis rovattal szeretnék eljuttatni hozzátok pár érdekességet, amivel az itteniek hozzájárulnak egészségük megőrzéséhez és karbantartásához. Akkor lássuk, a mai gyöngyszemet:

Ez első célpont ez a képen látható gasztronómiai csoda lenne. Nem a kólára gondolok a háttérben, azt már ismeritek, hanem az előtérben lévő, trikolór műremekről. Az még csak a minimum, hogy a zöld-fehér-piros (piros-fehér-zöld, attól függ hogy fordítjuk) színösszeállítással tiszteleg az országba bevándolró olasz, mexikói, magyar, ír és még ki tudja, hány nemzet képviselője előtt. Egyrészt a benne lévő műanyag és gumi tartalomnak köszönhetően tökéletesen alkalmas hasmenés kezelésére. Ez tuti megfog mindent. Aztán attól sem kell félni, hogy a gyerek a kocsiban szétlocsolja, kiborítja, mert fejjel lefelé fordítva is megőrzi tartását, és meg sem mozdul. Kiválóan alkalmazható még a lakás díszítésére is, ugyanis benne lévő tartósítószereknek köszönhetően nem romlik meg, sőt alulról megvilágítva még jól is néz ki. És ahogy a zöld íze keveredik a piroséval, mmmmmmmmmmm :)

Szóval ez volt az első élményem az igazi, amerikai gasztronómiával. A felét sikerült csak megenni :)

Csókoltam mindenkit! Ahogy a legutóbb ígértem, jöjjön egy kis fejtágítás a szállásról. Mielőtt belecsapnék a lecsóba, annyit megjegyeznék, hogy kijött a szpész gomb a laptopon, amit nem sikerült visszatennem, és ez ráhatással lehet egy kicsit a külalakra :) Hogy jött ki? Jogos kérdés. Nyikorgott, meg akartam javítani és így sikerült :) Na, de ne kalandozzunk nagyon messze, térjünk vissza New York-ba. Pontosabban Jersey City-be, ugyanis itt található a szállásom. Ez mondjuk Budapestre lefordítva annyit tesz, hogy Újpesten, vagy mondjuk Kőbánya-Kispesten lakom. Nem Káposztásmegyeren, mert ott nincs metró :) Ha ránéztek a mellékelt térképre, láthatjátok, hogy azért nem a világ végén van, és a központnak számító Manhattantől csak a Hudson river választja el.

Magáról Jersey City-ről nem tudok valami sokat. Az tuti, hogy ez már egy másik államban van, New Jersey-ben és emiatt a New York-iak úgy tekintenek erre a helyre, mintha a földgömb legtúlsó pontja lenne. Sőt, a How I Met Your Mother szerint kifejezetten lenézik a Jersey-ieket. :)

Azt  hogy ez mégsem a világ vége, az is bizonyítja, hogy pikk-pakk be lehet jutni a "Nagy Alma" központjába. Innen egy PATH (Port AuTHority of NY & NJ) nevű hév/vonat/metró szerű eszköz fél óra alatt elrepít minket Manhattan azon részére, ahonnan a munkahely 10-15 perces séta, vagy 5 perces metró távolságra van. De a városrész déli szegletében található World Trade Center megállóhoz két megállót kell csak utazni. Este és hétvégén is jár. Egy szó, mint száz, gyorsan bent vagyok.

És akkor a környék kivesézése után térjünk rá magára a lakásra. Az épület, amiben elszállásoltak, egy harminc akárhány emeletes torony. Nem tudom, pontosan mennyi, de aki megszámolja a képeket, az kap egy eredeti amerikai valamit az aláírásommal. Akár ki is menetnék a lifthez, megnézni, meddig van számozva, de nekem így egyszerűbb :) Nagyon pöpec kis épület, akit jobban érdekel, ezen a linken meglesheti: http://www.50columbusjerseycityapartments.com/ColumbusTowers/Index.aspx Én a 9-ediken lakom, de nálam sokkal szerencsésebb versenyzők a 27-edik és a 31-edik emeletre kaptak szállást. Készítettem egy panorámaképet a kilátásról a nappaliban:

Nagyon bejön a lakás is, bár az első élményünk nem volt a legkellemesebb egymással. Amikor megérkeztem hullafáradtan, az fogadott, hogy akkora huzat van, hogy alig tudom kinyitni a bejárati ajtót. Az összes ablak nyitva volt, fűtés semmi és dög hideg a lakásban. Kabátban üldögéltem, amíg nem sikerült egy kis meleget csiholnom :) És a fűtéssel meg is érkeztünk az egyetlen olyan dologhoz, ami a mai napig törést okoz a kis életemben. Ugyanis fűtés nincs, vagyis van,de csak a légkondival lehet. Ez meg olyan, hogy ha beállítom neki, hogy pl 70 fokot szeretnék, akkor elkezdni csapni a levegőt az adott hőmérsékleten. Nincsenek fokozatok, vagy csapja, vagy nem csinál semmit. De ha elérte a kívánt hőfokot a levegő, akkor sem lassít, ugyanúgy nyomja. A 70 fok, nem elírás volt, itt fahrenheit-ben számolnak, ahol ez kb 21 foknak felel meg. /Jelentem, az allergiám még nem jött ki a légkondi ellenére sem. Kopp-kopp-kopp/

Aztán, amin még most is mosolygok, azok a méretek. Mármint nem úgy általában a méreteken, hanem a lakásban található eszközökén :) A mikró akkora,hogy egy egész pulyka beleférne:) A hűtőben egy disznóvágás végterméke simán elveszne. Nem sikerült teljesen konzekvensnek maradniuk a lakberendezőknek, mert a tv persze nem akkora, mint egy mozivászon, de mindegy is, mert úgyis csak gané műsor megy. De, az überelhetetlen, ultimate abszurdum, az a mosógép. Vagy inkább mosó komplexum, ha így jobban tetszik. Ez a képen látható csöppség kábé 10-15 centivel magasabb, mint én, csak hogy el tudjátok képzelni, mert a kép kicsit csal. A felső része a mosógép, az alsó meg a szárító, és az egész egy mosással megbirkózik egy cserkész század hacukájával. Ha az autók teljesítményét lóerőben mérjük, akkor ehhez hasonlóan a mosógépek között ez egy 1000 mosónő-erős Bugatti lenne :) Ő a kis kedveském :) Következő furcsaság, hogy a fürdőben a csap ilyen tekerőkaros, mint amilyenek otthon is vannak, de ezt a kart csak oldalirányba lehet húzni, fel-le már nem. Magyarul egy-dimenziós a szabályozás, ami annyit tesz, hogy vagy nagyon jön a meleg víz, vagy kicsit csordogál a hideg. Aztán van még itt furcsa dolog. A hálóban például nincs világítás. Nem, nem égett ki az izzó, hanem egyáltalán nincs a plafonon vagy a falon lámpa. Ennek ellenére kapcsoló az van. Az éjjeliszekrényen van egy asztali lámpa, amivel fényt lehet varázsolni a sötétségben. Fura népek ezek. És akkor a boltban kapható gallon tejekről még nem is beszéltem... De a boltról majd egyszer később, ha már behatóan tanulmányoztam a piacot. Előzetesnek legyen elég annyi, hogy szerencséjük van, hogy itt nincs csipsz-adó, mert a termékek nagy részére rá lehetne tenni.

És szerintem mindent leírtam, ami említésre érdemes. Lazán ide kapcsolódik még a közlekedés, mint téma,amiről szintén lehet majd rittyenteni egy beszámolót, csak ezt a részét nem igazán látom még át a városnak. Esetleg majd később, ha jobban belejövök. Vasárnap viszont voltam egy kis városnézésen Manhattanben, ahol képek is készültek. Ezt vegyétek beharangozónak, és legközelebb valószínűleg erről, és az első (második?) benyomásról fogok regélni, képekkel aláfestve. Addig is a kommentelés legyen veletek!

Tegnap egy hosszú és fárasztó utazás után szerencsére egészben és mérsékelten nyűgösen, de sikerült megérkeznem New York-ba és elfoglalni a szállásomat. Igazából a szállás New Jersey-ben van, de erről majd egy másik posztban írok, mert most inkább a kiutazásnak szeretném szentelni a következő pár karaktert.

Az USA-ba nem lehet csak úgy belépni, itt "szigor" van ugyanis, így a kiutazás előtt vízumot kell intézni. Itt a saját példámat tudom csak elmondani. Nem tudom, mit kell csinálnia annak, aki három három hónapnál hosszabb időre, esetleg letelepedési szándékkal megy az országba, de aki három hónapnál rövidebb ideig akar tartózkodni, annak elég az ESTA vízumot megszereznie. Ennek az ESTA-nak a koncepcióját igazából nem is értem, mert az igénylés annyiból áll, hogy felmész a honlapjukra /ami kifejezetten gagyiul néz ki, de valószínű csak szakmai ártalom, hogy ezen fennakadok :) /, kitöltesz pár adatot, válaszolsz pár furcsa és értelmetlen kérdésre, befizetsz 14 dollárt, és pikk-pakk, már meg is kaptad az engedélyt a belépésre. Valószínű, az egész erre a 14 dollárra mehet ki... :) A kitöltendő adatok között meg kell adni többek között az útlevél adatokat, a szállásod nevét és címét, és a járatod adatait. Bár utóbbi kettő opcionális. A kérdőív része már érdekesebb: Tagja vagy-e valamilyen terrorista szervezetnek és vettél-e már részt terrorcselekményben? Igen. Van, vagy volt közöd náci csoportokhoz? Igen. Van-e olyan vállalkozásod, vagy részed olyan vállalkozásban, ami ellen csődeljárás van vagy volt folyamatban? Persze. Van-e valami mentális jellegű problémád, ami miatt mások épségét veszélyeztetve érzed? Határozottan van. Kíváncsi vagyok, hány túlságosan őszinte terrorista bukott le eddig. Persze, terrorista vagyok, és a megjegyzés rovatba még azt is beírom, hogy szeretnék egy jó kis bombát felvinni a repülőre :)

A papírmunka körülbelül ennyi  is volt az utazásig. A repjegyet a cég intézte, és ők is nyomtatták ki nekem, egy nyilatkozattal együtt, amiben rögzítették, hogy a magyarországi részlegen dolgozok, tréningre jövök az USA-ba, és vissza fogok menni, mert a "munkaköröm a tevékenységük elengedhetetlen részét képezi". Ezt valószínű véresen komolyan gondolták nem gondolták komolyan, de én azért elhiszem, hogy így van, csak még ők nem tudják :)

Budapestről elképzelhetetlenül, értelmetlenül, és emberek számára elfogadhatatlanul elég korán indult a gépem, ami reggel 8:15öt jelent. A malévos csőd miatt célszerű volt korábban kimenni a megszokottnál, de ezt az infót én nem vettem figyelembe, és 6kor érkeztem. (kösz Áron a fuvart :) ) De szerencsére nem volt semmi felfordulás, sőt minden kifejezetten zökkenőmentesen ment. Nem is igazán történt semmi említésre méltó. A londoni Heathrow hatalmas. Nem abba a terminálba érkeztünk, ahonnan a csatlakozásunk indult és így át kellett buszoznunk oda. Amikor megérkeztünk a megfelelő terminálba, nem volt olyan egyszerű a dolgunk, hogy csak elsétáltunk a kapuhoz, mert a terminál maga is akkora, hogy egy három állomásos metró szerű valami közlekedik benne. Így összesítve majdnem másfél óra volt, amíg szépen kényelmesen megtaláltuk a kaput, ahonnan ment a gépünk. Szóval az a három óra, ami a csatlakozásig rendelkezésünkre állt, így utólag nem is volt olyan sok, mert indulás előtt fél órával már indult a beszállás, és így csak 1 órát kellett várakoznunk.

Egyébként, British Airways-szel utaztam, ez volt az első alkalom, amikor nem fapadossal repültem, szóval nem sok összehasonlítási alapom van, de nekem nagyon tetszett az egész út. Annak ellenére is, hogy fennakadás nélkül csak nem sikerült teljesíteni az egész napot, és ez a légitársaság Boeing 777-esének köszönhető, amivel mi mentünk. Történt ugyanis, hogy valami probléma támadt a gép elejében lévő konyha áramellátásával, és a kaják, amik ott voltak, nem bírták volna ki az utat, ezért a pilóta nem akart elindulni addig, amíg a hibát ki nem javítják. Most komolyan, azért én ettem sokkal cifrábbat is már olyan kajánál, ami nem volt hűtőben 6 órája... :) Mirelit kajáról van szó, nem Michelin csillagos mesterkölteményekről, ezek kibírnak azért 6 órát, és frissen sem néznek ki bizalomgerjesztően :) De a hibát kijavították, a szükséges papírmunkát is elintézték, és egy órás késéssel sikerült felszállnunk. Sajnos sem Londonig, sem New York-ig nem ültem ablaknál, szóval nézelődni nem sokat tudtam. Viszont az utóbbi járaton, mivel egy sokkal komolyabb gépről és hosszabb távról van szó, volt mindenkinek egy szórakoztató apparátja, amin tudott filmet nézni, zenét hallgatni, a gép pozícióját követni és gagyi arcade játékokkal játszani :) Ezzel sikerült is elütnöm az időt. Meg menet közben volt egy ebéd, valami krumplis, barna szószos, marhahúsos főétellel, babsalátával, ilyen sós muffin szerű izével, és egy csokis, karamelles puding szerű valamivel. Az utóbbi nagyon finom volt, a többi meg tipikusan ez a mirelit, alsókategóriás valami. Megérkezés előtt nem sokkal, kaptunk szendvicset, és az utazás során folyamatosan kínálgattak üdítővel, teával, kávéval, szóval a kiszolgálásra egy szavam sem lehet.

Az USA-ba való belépésről már hallottam rémtörténeteket. Olyan sztorikat, ahol az embert rendesen kifaggatják a határon az utazása céljáról, az ott tartózkodás időtartamáról és úgy minden apró részletről, ami az eszükbe jut. Ja, és bármikor joguk van a határ előtt visszafordítani, és megtagadni a belépést. Szóval ettől a résztől egy kicsit tartottam. Még a repülőn kiosztottak egy űrlapot, amit a belépéskor kellett kitöltve átadni a határőrnek. Ezen meg kellett adni a szállás címét, a repülőjárat számát, és még pár apróságot. Ja, az érkezés célja lehet: Business vagy Holiday. Az enyém Business, jóhogy, ahogy a filmekben is látni :) A belépéssel kapcsolatos aggodalmaim szerencsére nem igazolódtak be, ami lehet részben annak az igazolásnak köszönhető, amit a cég adott /és már volt szó róla/. Ezt megmutattam, és nem is igazán kérdezősködtek. Levették az ujjlenyomataimat és lefényképeztek.

A John F. Kennedy /JFK/ reptér sem egy kisebb példány, de ebből nem tapasztaltunk semmit, mert a terminálunkból pikk-pakk kijutottunk, és már a bejáratnál találtunk magunknak egy taxist, aki hetünket elvitte egészen New Jersey-ig. A taxis kicsit bajban volt a címekkel, amiket adtunk neki, mert nem hiszem, hogy túl sok fuvarja lehet Jersey-be. Kb 10 perc volt, amíg a GPS-t pötyögte. Az út kb háromnegyed-egy óra volt, amit mi úgy éltünk meg, hogy a csúcsforgalomban araszoltunk a dugóban. Ennek ellenére a taxis szerint rendben volt a forgalom és ez még nem számít dugónak :) Az út során volt pár számomra értelmezhetetlenül bonyolult kereszteződés - amit Attila biztosan hangos sikongatásokkal értékelne :) - és kaptunk Manhattanből is egy kis pillanatképet. Nem sok rálátásunk volt eddig, de elég lenyűgözőnek tűnik. Égig érő házak, fényárban úszó massza, ami állandó mozgásban van. Már várom, hogy bejussak, és jobban körül tudjak nézni.

Szóval hazaértem kb este 8 körül, ami a biológiai órám szerint már hajnal 2nek számít. De ilyenkor tilos elaludni, ki kell bírni helyi idő szerint olyan este 10-11ig és utána aludni amíg csak belefér. Én 11ig bírtam, de már nagyon szenvedtem, mert az előző esti búcsú összeröffenés sem volt segítségemre a fennmaradásban :) Megnéztem a transformerst a tv-ben, miközben neteztem. Mondták, hogy ilyenkor az ember teljesen fitten és feltöltődve felébred hajnal 4 körül. Na ekkor nem szabad felkelni, hanem kötelező jelleggel vissza kell aludni, amíg csak lehet. Ez az ébredés nálam is bekövetkezett kb 4kor, de jó kisfiú voltam és sikerült még aludnom egy kicsit 7ig. Teljesen elégedett vagyok :)

Azt hiszem, sikerült az út fontosabb mozzanatait átadnom Nektek. A szállásról nem akarok most beszélni, arra majd körítek egy külön posztot, mert van pár érdekes dolog az apartmanban :)

Sziasztok

Üdvözlök mindenkit aki szándékosan vagy a szerencsétől vezérelve rátalált a blogomra! Ha rokon vagy ismerős vagy, akkor nagyon valószínűnek tartom, hogy tudod, mire számíthatsz. Ha nem vagy egyik sem, akkor biztos vagyok benne, hogy idáig már nem jutottál el az olvasással, mert eredetileg a rénszarvasok párzási életéről szerettél volna cikkeket olvasni, és magad sem tudod, hogyan kerültél ide... Megértem, nem probléma :) De azon érdeklődő kedvű idegenek kedvéért, akik szeretnék megtudni, miről is lesz itt szó, tartok egy kis gyorstalpalót:

Úgy hozta a sors, és a szerencse, hogy lehetőségem nyílt huzamosabb - értsd: egy átlag nyaralásnál egy kicsivel hosszabb - ideig New York-ban és Londonban dolgoznom. A munka részére nem szeretnék karaktereket pazarolni, nem is érdekes. Viszont én abban reménykedem, hogy a kint tartózkodásom alatt és a munka ellenére is lesz részem annyi kalandban és megtapasztalhatok annyi új dolgot, amiket már lehet érdemes lenne leírnom, megosztanom az érdeklődő közönséggel. Ami a kinn tartózkodásom részleteit illeti, annyit érdemes csak tudni, hogy Február elején repülök ki New York-ba, ahol 6 hetet fogok eltölteni, és ezután, március végén fogom áttenni a székhelyemet Londonba további 9 hétre. Mint már említettem, más részlet nem fontos. Ami fontos az a kaland és élményanyag, amit meg szeretnék osztani veletek.

Annak, hogy írom ezt a blogot több célja is van: A legfontosabb, hogy ne szakadjak el teljesen a rokonaimtól és ismerőseimtől amíg távol vagyok az otthontól. Másodsorban magam miatt is írok, mert szeretném, ha a későbbiekben is fel tudnám idézni a megszerzett élményeket a blog segítségével. Ezek mellett, ha sikerül valami érdekes információval szolgálnom a nagyérdeműnek, akkor az már csak hab az i-re, ja nem is pont, a tortán. :) Ha esetleg előfordul az, hogy beleolvasol egy bejegyzésbe és olyan dolgok köszönnek vissza, amiket a wikipédián, útikönyvben vagy utazós oldalon olvastál az adott látványosságról, az a véletlen műve nagy valószínűséggel nem véletlen, mert én sem magamtól találom ki a tényeket :) És ha helyesírási ( j? ) hibát találsz, akkor azt küldd be a szerkesztőségbe, és kapsz jutalom cukorkát :) Annyit elárulhatok magamról, nem én vagyok az újságírás professzora, teljesen más jellegű iparban keresem meg a kenyérre /big mac-ra, fish and chips-re/ valót.

Ha nem ijesztettelek el a bemutatkozással, akkor majd a következő posztokkal ezt bepótolom jó olvasgatást kívánok!