A városnéző túránk következő állomása a címben is szereplő Grand Central Station, azaz magyarra fordítva a Központi Pályaudvar lesz. Nálam a  városnézés többnyire úgy néz ki, hogy keresek a neten vagy az útikönyvemben valami helyet, ami gyalog is könnyen elérhető és nem kell órákat sorban állni ahhoz, hogy bejussak. Ha találok ilyen helyet, akkor munka után felpattanok és kikapcsolódásképpen elindulok egy felfedező sétára, amibe az épp aktuális látványosságot is beleiktatom. Így történt ez a Pályaudvarral is. Messze épp nincs, mert a távolság kb 7 utca délre és 2 sugárút keletre.

A távolságokról jut eszembe egy zárójeles megjegyzés, miszerint a Manhattan-távolság /biztos van olyan, akinek ez mond valamit/ meglepő módon Manhattan négyzetrácsos utcáiról kapta a nevét. A definíció szerint két pont Manhattan-távolságát úgy kapjuk meg, hogy vesszük az x koordináták különbségét és az y koordináták különbségét, és ezek abszolútértékét összeadjuk. Jelen példánál maradva a 7 utca lesz az y szerinti különbség, a 2 sugárút pedig az x szerinti. És innen kapjuk, hogy a munkahely és a pályaudvar Manhattan-távolsága 9 egység :) Örülök, hogy ezt is megoszthattam veletek. Az a jó a blogírásban, hogy senki nem szól bele, a kommenteket meg ki lehet törölni. :) Bár utóbbira még nem volt szükség. Zárójel bezárva.

Szóval egyik nap erre kanyarodtam, hogy kattogtathassam egy kicsit a fényképezőgépemet. Most rákereshetnék, ki és mikor épít(t)ette, és milyen stílust képvisel az épület, de nem érdekel akarom untatni a nagyérdeműt. A pályaudvar túlnyomó része a föld alatt található. Ami a föld fölött van, viszont elég pofásra sikeredett, ezt láthatjátok az első képen egy kicsit fentebb. Innen nem is tűnik olyan nagynak az ojjektum, de mivel Amerikában minden nagyobb, egy pályaudvar sem szerénykedhet a "kicsi, de jól néz ki" jelzővel. Miután beléptem, egy puccos csillárokkal díszített rövid folyosó után egy jó nagy tér fogadott. Itt voltak kiírva az induló és érkező menetrendek és a placc közepén lehetett egy kis segítséget kérni az információs pultnál. Ezek mellett, meglepődve tapasztaltam, hogy egy Apple Store volt még a fenti részben. Gondolom mindenképpen szükség volt rá. De már megszoktam, hogy értelmetlen dolgokba bukkanok, így az ilyenek egyre kisebb megrökönyödést okoznak. (Például azt már csak egy enervált vállrándítással nyugtáztam, hogy a mosogatógép olyan elánnal dolgozott, hogy egy kisebb magyarországi város áramfogyasztását simán lepipálta) Miután jól megörökítettem a nagy aulát, körülnéztem egy kicsit a föld alatt lévő peronok között is. Volt belőlük bőven, a legmagasabb peron szám a 111-es volt, de utánaolvastam és kiderült, hogy van  még 116-os is. De ez nem azt jelenti, hogy ténylegesen ennyi peron van az állomáson, mert a történelem során bezártak, átalakítottak, összevontak és még ki tudja, mit csináltak a peronokkal. Például a 22-től 31-ig lévő részt átalakították valami mássá, a 12-est meg azért szedték szét, hogy a 11 és 13 között több hely jusson az utasoknak. Szóval közel sincs száztizenakármennyi peron. Érdekes tény az érdeklődőknek: Egy felmérés szerint 2011-ben a Grand Central Station volt a föld hatodik legnépszerűbb túrista látványossága a maga 21millió 600ezer látogatójával. Bárcsak tudnám, ezeket a felméréseket hogyan csinálják... Esetleg valaki hozzáértő szociológus olvasó elmondhatná kommentben :) Megnéztem a vonatokat is, és arra jutottam, hogy ugyanúgy néznek ki, mint a metrók. Egyébként az egész állomáson rend és tisztaság van. Azt már máshol is megfigyeltem (például a héven bemondják elég sűrűn), hogy minden állomáson tilos a dohányzás,emellett nem szabad sem enni, sem inni, hogy minél könnyebb legyen fenntartani a rendet.

Azért egy történelmi jellegű, ámde általam érdekesnek találtatott sztorit csak megosztanék a pályaudvarról. Az épület alatt egy M42 névre keresztelt titkos teremben találhatók azok a berendezések, amik nagyon sokáig a közeli vasút áramellátásáért feleltek. Ezt egy időben szigorúan őrizték, és a létét is próbálták titokban  tartani. Persze ez nem sikerült, és a második világháború alatt Hitler is tudomást szerzett a központról. Mivel ennek a dolognak a kiiktatása megbénította volna a keleti part kikötőinek forgalmát, ezért Hitler nyilván megpróbálkozott a szabotálásával. Ámde az ideküldött emberei kudarcot vallottak, mert az FBI kiszimatolta a gaztettet és elfogta a kémeket.

Na, ennyi volt a mese mára. És hogy öcskös is örömmel zárhassa le ezt a bejegyzést, szolgálok egy idézettel is: "Központi pályaudvar, vagy kösz, hogy nincs nálad pumpa?" Aki nem tudja, ez mi, de szeretné kideríteni, az a Madagaszkár című mesés, rajzos remekmű (647szeri) megnézésével pótolhatja a hiányosságot.

Sziasztok!