Sziasztok! Szóval biztos tudjátok, mi célból kötöttem ki az USA-ban és minek köszönhetem ezt az egész túrát. Új munkahely, külföldi tréning meg hasonlók. El kell hogy áruljam, ez csak egy álca volt, de most fény derül minden titokra. Hadd meséljek el egy történetet: (Az ékezetekkel tuti lesz probléma, mert amcsi billentyüröl írok, sorry)

Kaszab ügynök (továbbiakban "K" ügynök) egy füstös, szakadt kocsmában üldögélt azon a napon. Február eleje volt és kint a csípös levegö valamint a kellemetlenül fújó szél beterelte az embereket otthonaikba, vagy éppen a vendéglátó egységekbe. "K" jobban szereti az ilyen találkozókat a szabadban megejteni, ahol nem valószínü, hogy bárki is meghallja, miröl van szó, de most az idöjaras miatt kivételt tett. Ö is csak emberböl van. Sallai (továbbiakban "S") ügynökkel van randija. "S" aznap reggel felhívta, hogy lenne egy újbb meló "K" számára. Ez egy kicsit meg is lepte Kaszabot, mert már 15 hónapja kiszállt, és ezt a döntést eddig mindenki tiszteletben tartotta.

- Egy elég kemény melóról lenne szó. Teljes diszkréciót igényel, ja és sürgös. Még ma össze kellene futnunk. - mondta "S"

- Rendben, meghallgatom, mit szeretnél, de nem garantálok semmit. Legyél délben a Sáros Sertésben. - válaszolta "K" és azzal a ledülettel már le is tette a kagylót. A benne lakozó kíváncsiság hatalmasra duzzadt.

Tizenöt perccel hamarabb érkezett meg, hogy legyen ideje felmérni a terepet. Érkezés után kikérte a sörét és két csomag ropit, hogy legyen mivel elütnie az idöt. Annak ellenére, hogy még tizenkét óra sem volt, elég sok ember ült a kocsmában. Ez egy kicsit nyugtalanította "K"-t, de alaposabb szemügyrevétel után rájött, hogy nincs félnivalója egyiktöl sem. Minden vendég a saját italával volt elfoglalva, már aki egyáltalán kilátott fél méternél messzebb a fejéböl. Ketten voltak, akik az évek során megfáradt pultosnöt probálták szórakoztatni az ittas dumájukkal, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A hölgy már fél órája próbálja lerázni öket, de nem értenek a szép szóból. Egy átlagos hétköznapon Kaszab nem türné ezt, és rendet teremtene ezen a szemétdombon, de most nem érdekli, mi történik körülötte, nem ezért van itt.

Lassan kortyolgatja a sörét, mert mint utóbb rájött, a téli hidegben nem biztos, hogy egy gyöngyözö világos a legjobb választás. Egy pillantást vet az órájára és megállapítja, hogy "S" késik. Kér még két csomag ropit, mert az elsö kettöt gyorsan benyomta. Valahogy helyettesítenie kell a kimaradt ebédet. Egy sör és újabb két csomag ropi után befut Sallai ügynök. A megjelenése betölti a teret. Makulátlan, fekete öltöny a jobbik fajtából, hófehér ing és az elmaradhatatlan nyakkendö volt rajta. Elsö ránézésre meg lehetett állapítani, hogy ö az a fajta ember, aki nem veti meg a gyors autókat, a méregdrága órákat és a finom borokat. Pont az ellenkezöje volt annak, amit ez a hely képviselt. Amikor meglátta Kaszab, elgondolkodott rajta, hogy lehet nem a lila kapucnis pulcsijában kellett volna eljönnie deszkás cipövel párosítva, de aztán gyorsan megnyugtatta magát, hogy a ruhán nem múlik semmi.

- Késtél - Kezdte kissé udvariatlanul a beszélgetést, amikor "S" az asztalához ért.

- Én legalább felöltöztem. - Jött a válasz egy mosollyal kísérve. Régóta ismerik már egymást ahhoz, hogy ez is beleférjen a bizniszbe. - Nem szeretném szaporítani a szót, mert nem érünk rá. Mint a telefonban is mondtam, lenne egy komoly küldetésem a számodra. Tudom, kiszálltál már több, mint egy éve, de ezt nem végeztethetem el zöldfülüekkel. Egyszerüen nem engedhetjük meg magunknak, hogy lebukjunk, tudod...

- Miröl lenne szó? - Vágott közbe "K" egy kicsit türelmetlenül.

- Ezt már szeretem. Valami azt súgja nekem, ez a feladat el fogja nyerni a tetszésedet, annak ellenére, hogy állításod szerint másra sem vágysz, minthogy a nyaralódnál süttesd a hasad valahol Új-Zéland környékén. Ez a buli nagy lesz. Nagyot fog szólni ha megcsináljuk. Ezért csakis a legjobb jöhetett szóba, amikor...

- Most tényleg hízelgni fogsz, vagy rátérünk a tárgyra? - Mondta "K" ingerülten. Nem szerette, amikor valaki rabolja a szabadidejét. Hát igen, Új-Zéland-dal nem veheti fel bárki a versenyt.

- Rendben, látom nem változtál egy kicsit sem. Pedig reméltem, a tengerpart majd megpuhít egy kicsit. Szóval külföldre kellene utaznod, és egy kis felderítést kellene végezned. Lenne egy piac, amire be szeretnénk törni. Egy kész aranybánya, ha engem kérdezel. Tizenöt hétröl lenne szó, tudom hosszú idö, de ennyi mindenképpen kell a projekt sikerességéhez. Elöször New York-ba kellene utaznod, majd Londonban is körül kellene szaglásznod egy kicsit. A bökkenö annyi, hogy az oroszok is tudnak a tervünkröl és mindenáron megpróbálják megakadályozni a sikerünket, mert nekik is nagyon kellene ez a piac. Ott vannak mindenhol, és tudod, hogy nem azok a töketlenkedös fiuk... Nem szeretnék túlzottan belemenni a részletekbe, mert elég bizalmas információkról van szó. Mit szólsz?

- Nem tudom. Tudod, hogy már visszavonultam és még azt sem árultad el, miröl lenne szó. - Válaszolt kicsit flegmán "K", miközben hátradölt a székében és a tesbeszéde alapján egyértelmü volt, hogy nem érdekli, miröl van szó. De belülröl közel sem ez volt a helyzet. Persze, hogy felkeltette az érdeklödését a küldetés. Már kezdte haszontalannak érezni magát a nagy tengerparti vergödésekben. Meg hát New York, az oroszok, egy kis akció... Persze, hogy érdekli a dolog! - Szóval, mi lenne a buli?

- Burgerek. Burgereket akarunk csinálni, de nem akármilyet. A legjobbat. Azt a fajtát, amit ha megkóstolsz, sosem felejted el az ízét. És hidd el nekem, rengeteg pénz van ebben a bizniszben! Nem hiába vannak a keleti cimboráink is így rákattanva a témára. A te feladatod az lenne, hogy kimész, körbeszaglászol, és mindenröl jelentést írsz, amit látsz, ízlelsz, tapasztalsz. Mindenröl. Viszont többet nem árulhatok el, elég ha ennyit tudsz. Érdekel? - Szegezte a kérdést Kaszabnak és látszott rajta, hogy tényleg nem fog több infót elárulni és egy válaszra vár. Most Kaszabon a sor.

- Figyelj, nekem van egy nyugodt életem egy szuper tengerparti nyaralóval. Nem lesz könnyü rávenned, hogy beszálljak. - Próbálta húzni egy kicsit az idöt "K". Még szerencse, hogy ebben a pókerarc dologban mindig is jó volt. Nem hiába ö a legjobb a szakmában.

- Ez elég jó ösztönzés? - Kérdezte "S", mikozben elöhúzott egy Nokia-s dobozt a zakója alól, amit aztán átcsúsztatott az asztal túloldalára. "K" körülnézett a kocsmában, de csak üveges tekintettel a félhomályba bámuló arcokat talált. Belenézett a dobozba, majd miután meglátta a csinos kis summát, türtöztetnie kellett egy kicsit magát. Hevesen vert a szíve, de a pókerarc még mindig fent volt. Ez az az izgalom, amit mindig is imádott ebben a melóban.

- Mikor repülök? - Jött a kérdés, miután felnézett a dobozból.

- Tudtam, hogy el fogod vállalni. Még ma elrepülsz New York-ba. Most menj haza, szedd össze a cuccaidat és este hatra egy kocsi fog érted menni. Akkor majd megkapod a jegyeket, a szálloda címét és a célpontokat. Örülök, hogy újra köztunk vagy, és vigyázz magadra. Azzal felállt, megigazította a kifogástalan zakóját és "K"-ra nézett.

- Még valami. Suit up, öreg, suit up. Nem úszod meg pár ing és öltöny nélkül. Ez egy ilyen meló, bocs hogy csak most szólok. - Fejezte be a mondandóját egy önelégült mosollyal a szája szélén "S". Rákacsintott "K"-ra, majd megfordult és azzal az eleganciával amivel jött, távozott a helyröl.

Kaszab is legurította az utolsó pár korty sörét, majd elindult hazafelé. Tudta, kemény lesz ez a 15 hét, de inkább ezt választa, mint a semmittevést. Mindig is imádta az akciót és a kihívásokat. New York, London, mint a régi szép idökben.

- Hát akkor burgerre fel! - Gondolta magában mikozben a kabátjába bújt. Hagyott egy vaskos borravalót a pultos hölgynek, akit még mindig a két részeg próbált lebeszélni a lábáról és kilépett a fagyos magyar télbe, hogy belevesse magát a kalandba...

( Folyt. köv. most már tényleg burgerekkel :) )